Út menti feszület, Kürt [Strekov]

[Középen, a kereszt lábának első felén:]1904
[A láb bal oldalán:]

Így szerette /
Isten /
a Világot /
Egyszülött /
Fiját adá /
érte

A 2004-es felújítás emléktáblája:

„…HA EGYSZER /

KIDŐLNE. ÚJAT TÉGY /

A HELYÉBE, /

HOGY AZ ŐSEINK /

EMLÉKE /

FENNMARADJON…” /

ÉPÍTVE ÉS FELÚJÍTVA /

2004. AUGUSZTUS

A ciglédi Szentháromság-kápolnától nem messze, a Góré-hegy (Kopasz Góré) oldalában egy fafeszület, a góréi kërëszt. A keresztet, amelyet Barátok keresztjének is hívnak, öt falu népe (Kürt, Fűr, Szőgyén, Nagyölved, Hidegvölgy) közadakozásból állíttatta annak emlékére, hogy a török itt gyilkolta le a fehér barátokat (itt jegyzem meg, hogy a helyi hagyomány, miszerint a Góré-hegy tövében egykor pálos rendi kolostor lett volna, amit a hegyben található, s még az ötvenes évek során is megfigyelhető alagutak léte is alátámasztani látszik, a történeti irodalom alapján nem bizonyítható).  A kereszt közelében szántás során időközönként még ma is fel-felbukkanó emberi csontokat a szántóvető ennek a keresztnek a lábához dobálja.  Felirata szerint 1904-ben állíttatták, ám a Szekeres család hagyománya szerint sokkal régebbi. A kereszt szárán domború vésetek: az előlapon oltáriszentség, kétoldalt egy-egy gyertyával, alatta az évszám: 1904.  Az alatt egy angyal kehellyel egy életfa mellett, majd koncentrikus körök és félhold, valamint hatágú csillag. A szár jobb oldalán vésetek, Krisztus szenvedéseinek jelképei: töviskoszorú, három nyíl, ostor.  Danczi Lajos kéziratos munkája, amely a ciglédi kegyhelyet mutatja be, a Góréi kereszttel is foglalkozik: „A ciglédi kegyhely másik fontos objektuma a fakereszt a Góré-domb tövében. Itt voltak valaha a remetebarlangok, és az állítólagos alagút bejárata. Alagút… a szájhagyomány szerint több irányba vezetett, mégpedig négy irányba: 1. Az esztergomi várba a Duna alatt; 2. A lévai várba, tehát a Garam vize alatt; a szőgyéni templomhoz (ma már romokban ez a régi templom); 4. a kürti templomhoz. A szájhagyomány szerint az alagút földalatti vonalát a föld fölött bizonyos távolságokban fakeresztek jelezték. Az alagút bejárata még a 20. század elején fölismerhető volt, be lehetett menni néhány métert az omladékig. Állítólag Kánya János bírósága idején a községi elöljáróság (századelő) kutatásba is fogott. A bíró néhány társával behatolt az alagútba, de a beomlások fárasztó eltávolítása, az alagút nehéz, párás levegője, a fáklyafény csekély ereje és az ismeretlen veszedelmek visszariasztották őket. Ugyanitt látni lehetett még akkor a beomlott remetebarlangokat. Ezek a látható jelek a 20. század közepéig megsemmisültek. Csak a fakereszt maradt a helyén. Ezt az időjárás viszontagságai, esők, szelek sem bírták tönkretenni.”Az egyik idős asszony (sz. 1929) mesélte, hogy amikor tisztlányok voltak, mindig azon vitatkoztak, hogy ki vigye föl a virágot a góréi kereszthez. Azt tartották ugyanis, aki fölviszi, még abban az évben férjhez megy.