A gyetvai Assisi Szent Ferenc tiszteletére felszentelt római katolikus templom mellett két gyetvai típusú kereszt is álló. Mintegy sűrítményei e kisemléktípusnak, ezért érdemes innen indulni, sőt még egy kicsit el is időzni náluk. A régebbi a templom tengelyével párhuzamosan, annak déli oldalánál található. A kereszt függőleges szára (nagyjából négy–öt méter magas lehet) három oldalról van megmunkálva. A hátsó lapja, ahogy ez a gyetvai típusú keresztekre (mind a sírkeresztekre, mind az út menti feszületekre) általában is jellemző, síma. A lábtól felfelé haladva a homlokzati síkon nyolc, vízszintesen tagolt felület figyelhető meg, ezek tartalmilag és formailag részben ismétlődnek a szomszédos oldalsíkban. Maguk a díszítmények domborműszerű befaragások, a színes festéssel is hangsúlyozott motívumok plasztikusan kiemelkednek a barnára lekent háttérből. Alulról haladva tehát az első, élére állított, fehér keretezésű téglalapmezőben kétoldalról egy-egy fehér gyertyatartó, égő gyertyákkal, középen piros szívből kinövő, margaréta-szerű, fehér, ötszirmú virág (ugyanez ismétlődik kétoldalt, a keresztszár megfelelő oldallapjain). A téglalapot alulról és felülről egy-egy piros sávból kialakított félkör zárja. Benne lent egy fehér rózsa(?)fej, fent pedig az évszám: 1977. Ezt követi egy fehér szegélyezésű, piros festéssel kitöltött korong, benne fehérrel kiemelt IHS (a neki megfelelő oldalsávokban egy-egy, színezett rozetta). A következő, pirossal keretezett téglalap-mezőben sárga vázában kétvirágú harangvirág, ami a megfelelő oldalsó lapokon ismétlődik. E fölött fehér keretezésű, fent félkörívben záruló, két részre bontott téglalapmező. Alsó részében egy plexivel fedett vájat (afféle szoborfülke), benne három, hegyükkel lefelé álló, fent legyezőszerűen széttartó vasszöggel, fölötte egy következő, ugyancsak plexivel fedett szoborfülke, benne Szűz Mária félalakos, imádkozó domborművével (a megfelelő oldalsávokban, az előlaphoz hasonló, fehér keretezésű, fent félkörívben záruló téglalap mező, kétoldalt egy-egy fehér gyertyatartóval, gyertyával, illetve középen piros szívből kinövő stilizált, meghatározhatatlan virággal). Tovább haladva fölfelé ezt követően a kereszt szárának elülső két éle le van kerekítve (ezzel egybefüggő, élekkel nem elválasztott mezőfelülelet hozva létre), amit egy középütt, piros szívből kinővő kék szőlőfürtökkel és nagy szőlőlevbelekkel megrakott inda gyakorlatilag teljesen kitölt. Az egészet, akár egy ión oszlopfejet imitálva, volutás motívum zárja mindhárom oldalról, majd ugyancsak mindhárom oldalon egy-egy színes rozetta következik, s az egész fölött, már az öntöttvas korpusz lábánál, keret nálkül, piros szívből kinövő stilizált (meghatározhatatlan) virág. A kereszt felső három, rövidebb szárán, illetve karján, egy-egy, piros szívből kinövő, margarétaszerű virág díszíti. A felsőt némileg takarja egy, valamilyen öntvényből, alighanem öntöttvasból készült INRI-tábla. Az egész kompozíciót felülről csipkézett szegélyű bádogborító fedi.

A faragványon, elől a lábnál J. Fekiač szignója is látható. Rudolf Bednárik már a 20. század közepén alkotó Jozef Fekiač kapcsolatban megjegyzi, hogy motívumkincsét helyi népviseleti motívumok és a Szlovák Nemzeti Múzeum turócszentmártoni gyűjteményében található dokumentáció alapján variálja. Egyik legjelentősebb alkotásaként a gyetvai templom mellett álló, a fentiekben bemutatott faragott feszületet mondja, illetve a tátrai szimbolikus temetőben áll mintegy 60, továbbá a környező településeken nagyjából 10 alkotása (Bednárik 1972, 91)