A falu széles főutcáján látható, 1748-ból származó szobor, egylépcsős beton alapon álló élére fordított, széles, tagolt négyszögletes talapzaton nyugvó, szintén négyszögletes, felfelé ívesen keskenyedő hasáb formájú oszlop tetején ülő széles és tagolt platón helyezkedik el (az hogy az egész szoborkompozíció homlokzati nézetének középpontja egy négyszög csúcsa, a négyszögletes alaprajz dacára a hármasság képzetét kelti a szemlélőben. Szemben állva vele ugyanis, csak három mellékalak látható, illetve a Gnadenstuhl-típusú Szentháromság-ábrázolás, amely az imitált felhőkön ülő Atyaistent tiarával a fején mutatja, térdei közt tartva a keresztrefeszített Fiúistennel. A Szentlélek, amely eredetileg minden bizonnyal a felhők közt helyezkedett el, ezen a rekonstrukción hiányzik (Az 1950–1960-as években a szobor erősen megrongálódott, bizonyos részei el is pusztultak.  1998–2004 között újították fel, illetve pótolták az elveszett, elpusztult tartozékokat. A település monográfusai, Juraj Hradský és Jozef Mallinerits szerint jelen állapotában az Atyaisten fején látható tiara helyettesítené a Szentlélek galambját, ez azonban teljesen valószínűtlennek tűnik).  A talapzat négy sarkán egy-egy szent (Mária Magdolna, Nepomuki Szent János, Rókus és Flórián) homokkő szobra; a talapzat négy feliratmezejében jelenleg látható négy címer (a település, a Zichy- és a Henckel-család, valamint Lónyay Stefánia címere) valószínűleg nem volt az eredeti szobor tartozéka (Hradský–Mallinerits 2007, 161).