Szobor – Szent Vendel, Pered [Tešedíkovo]
Hibát talált?
Üzenőfal
Fő téma | szobor |
---|---|
Hely | település szélén |
Helyi megnevezés | Vëndëlmus |
Anyag | kő |
Egyéb anyag | mészkő |
Állapot | jó |
Datálás | 18. század |
Település | Pered [Tešedíkovo] |
Megye | Pozsony |
Gyűjtő | Liszka József |
Felirat | olvashatatlan |
Leírás | A Vëndelmus szobor a település szélén, a Szeli úton, a Puszta nevű falurészben áll. A rokokós pásztoröltözékben, fején feltűrt karimájú kalappal, vállán köpennyel, hatalmas tarisznyával ábrázolt Szent Vendel kezében jogart tart, lábánál pedig királyi korona és bárány. A homokkőből készült szobor talapzatán a felirat olvashatatlan, ám stílusjegyei alapján nagyjából a 18-19. század fordulójára datálható az emlék. |
Az állíttatással kapcsolatos eredetmondák, a kapcsolódó kultusz, a karbantartás, ápolás leírása | Állíttatásának okairól két történet is kering a faluban. Az egyik szerint a ma már csak határútként funkcionáló, ám régebben fontos kereskedelmi összekötő útként szolgáló Szeli úton egy marhakereskedőnek éppen ezen a helyen (amely akkor még nem volt beépítve, hanem gyëp volt) megbokrosodtak a marhái és szétszaladtak. Mivel nem tudta őket összeszedni, szörnyű káromkodásba kezdett, s a düh szó szerint megvakította. Ekkor magába szállott és a földre borulva fohászkodott az Istenhez, aki megkönyörült rajta, s visszaadta látását. Ezért, hálából, ő állíttatta föl ezen a helyen Szent Vendel szobrát (Fölös Vince sz. 1927). A fenti történet adatközlőjének felesége viszont úgy tudja, hogy egy nagy száj- és körömfájás emlékére állíttatta a falu népe valaha a szent szobrát (Fölös Vincéné Pásztor Mária sz. 1929). A szobrot, amely egyébként az ő házuk előkertjében áll (hsz. 350), mindketten nagyon réginek, legalább 15. századinak mondják, s bizonyságul egy, a nagyszombati püspök által kiadott levelet hoznak föl. Ezen írást a nagyszombati püspök 1954-ben azért adta ki, mivel Fölös Vince meg szerette volna vásárolni az egyháztól a telket, amelyen háza állott. Mellesleg állítólag korábban az övék volt már, pontosabban a felesége családjáé, de mivel a búcsújárók, akik a peredi Kálvária-búcsúra érkeztek a környező falvakból minden év májusában és szeptemberében, s ezen a helyen szoktak éjszakázni, gyakran legyúrták a termésüket, bizonyos egyházi emberek egyszer aláírattak a felesége nagyanyjával egy írást, hogy nem kifogásolja ezt. Csak miután ezt aláírta, derült ki, hogy egy adományozási levelet írt alá, s az egész telek az egyházra szállott. Így, miután saját telkét vásárolta vissza 1954-ben, az egyház kötelezte a Vendel-szobor ápolására, nemcsak őt, hanem jogutódait is. Miután megvásárolta a telket, a szobrot, amely addig az utcán, az út mellett állott, áthelyezte háza előkertjébe. Az áthelyezés tényéről egy írást készített, amelyet üvegbe zárva bebetonoztak a szobor talapzatába. A kerítésből, amely korábban a szobrot vette körül, háza elé húzott kerítést. A vaskerítésbe belevésve: Csemez Miklós Csinálta Pereden. Datálás, sajnos, itt sincs, de ez nyilvánvalóan újabb, mint a szobor, készítési idejét nagyjából századunk első felére tehetjük. |
Irodalom | Liszka József: Szent Vendel kultusza… Ethn. 1994, 113 , Liszka József: “Szent képek…” Dunaszerdahely 1995, 80-83 |
Az adatfelvétel ideje | 1994 |
Rövid URL | |
ID | 27709 |
Módosítás dátuma | 2021. szeptember 30. |